Napközi

Sziasztok! 

Ma egy mesét küldök nektek. (Azok kedvéért, akik tegnap esetleg nem olvasták.)  Olvassátok el és válaszoljatok a végén a kérdésekre! Írjátok is le! A helyes válaszokat pénteken megtaláljátok a bejegyzésemben. Jó munkát! 

Szeretettel: Ildikó néni

A méhecske és a gólya
(Oktató mese)

Egy napon a méhecske beleesett a patakba és majdnem megfulladt. A parton ült egy galamb és a segítségére sietett. Egy falevélből csónakocskát hajtogatott és a méhecskéhez beengedte a vízbe.
A méhecske, ha nehezen is, de belemászott a csónakba és kievickélt a partra. A parton megszárította a szárnyait és elszállt. A szabadítójáról persze nem feledkezett meg.
Eltelt néhány nap és a méhecske észrevette, hogy egy vadász a puskáját emeli valamilyen állatra. Ijedten vette észre, hogy segítőjére, a galambra céloz az ember.  Nem gondolkodott sokáig.  Hirtelen odaszállt a vadász kezéhez és megcsípte az ujját, amitől persze a vadász leejtette a puskáját.
     Gondolhatjátok, hogy a méhecske milyen boldog volt; most ő mentette meg azt az állatot, aki korábban az ő segítségére szaladt.

Mit gondoltok, mi a mese tanulsága, mire tanít?
Veletek is előfordult már olyan, hogy a barátotoknak nyújtott segítséget később visszakaptátok?

Ebben a mesében a valóság és a képzelet keveredik.  Gondold meg, hogy az alábbiak közül mi a valóság és mi fordulhat elő csupán a mesékben.
1. A méhecske beleesik a patakba.
2. A galamb csónakot hajtogat.
3. A méhecske megcsípi a vadász ujját.
4. Ez a legnehezebb: miután a méhecske megcsípett valakit, el tud utána szállni?