Kedves Gyerekek!
Az a régi nagyon egyszerű, de szuper játék jutott eszembe a mai technika órára, mely még az én gyermekkoromból való.
Ha elkészítettétek töltsétek fel a kisvideót és a hozzá tartozó mondókát a 4.a osztály messenger csoportjába.
Ehhez először olvassátok el a mesét, vagy kérjétek meg a szülőket meséljék el nektek.
És a hozzá tarozó mondóka, ami közben a megfelelő módón kell hajtogatni a papírt:
Volt egyszer egy paprika
Paprikából Jancsika
Jancsikából kiskirály
kis királyból tulipán
Ha már Paprikajancsinál tarunk, meséljük el azt a mesét is:
PAPRIKAJANCSI MESÉJE
Régi történetet mesélek ma nektek, abból az időből, amikor Paprikajancsi még új volt. Nagyapó megvette, hazavitte, és a nagyágy fölötti polcra ültette. Három öreg zenebaba állt már ott.
- Itt jó helyed lesz! - mosolygott Nagyapó. - Ha megérkezik Maninka, itt majd megtalál téged! - azzal megfordult, és kiballagott a kertjébe. Mivel feledékeny volt kissé, mindjárt meg is feledkezett Paprikajancsiról.
Alig csukódott be az ajtó, Paprikajancsi izegni-mozogni kezdett.
- Jónapot! - fordult a zenebabákhoz. - Tudják, kérem, hogy ki az a Maninka?
- Tudjuk, tudjuk! - válaszoltak a zenebabák mindenféle hangokon. - Nagyapó unokája! Kislány! Holnap érkezik!
- Hurrá! Akkor előadom neki a mutatványomat! Tudnak önök cirkuszi zenét játszani?
- Tudunk, tudunk! Hegedűn! Dobon! Trombitán!
Nagyszerű! Ugyebár artista vagyok, és zenével hatásosabb a mutatványom! Tudják a paprikából Jancsikát?
- Tudjuk, tudjuk! Máris fújjuk! Hegedüljük! Doboljuk!
- Akkor kezdődhet a próba! E - ké - há!... - és Paprikajancsi dalolni, táncolni, cigánykerekezni kezdett, sőt, egy-két szaltóval is megpróbálkozott:
Paprikából Jancsika,
Jancsikából paprika,
paprikából tulipán,
tulipánból kiskirály!
Addig ugrált, addig cigánykerekezett és szaltózott, míg megcsúszott a lába, s egyenesen beesett a nagyágy és a fal közti szűk résbe.
- Hű, de szűk! ...Hep! - erőlködött Paprikajancsi, de minél jobban kapálózott, annál jobban beszorult.
Nagyapó csak este érkezett vissza a szobába, és mindjárt le is feküdt.
- Itt vagyok, Nagyapó! Az ágy melletti résben! Húzzon ki, Nagyapó! - kiabált Paprikajancsi, ám hiába, mert a játékok hangját csak a gyerekek hallják. Nagyapó meg amúgy is süket volt egy kicsit.
- Egy éjszakát kibírok! - gondolta Paprikajancsi. - Maninka majd holnap kihúz! - és fáradtan elaludt.
Reggel csengő hangocskára ébredt:
- Hahó! Nagyapó!
- Itt van! - örvendezett Paprikajancsi. - Megérkezett Maninka!
- Tíz napot maradok, Nagyapó! Ennyit, látod?
Paprikajancsi nagyon szerette volna megnézni, hogy hányat mutat Maninka, de a fal melletti szűk résből semmit se látott. Azt is csak hallotta, hogy Nagyapó meg az unokája csevegve kivonulnak a kertbe, s ott boldogan locsolnak, gazolnak hosszú-hosszú órákon át.
- Ki fog engem így kihúzni? És kinek adom elő a mutatványomat? - nyugtalankodott Paprikajancsi.
Eltelt az egész nap. Éjszaka Maninka a kisebbik szobában aludt.
Eltelt a következő nap is.
- Lehet, hogy örökre itt maradok!... - sóhajtotta Paprikajancsi lemondóan.
Harmadnapra azonban történt valami. Maninka náthásan, fájó torokkal ébredt, és sehogyan sem akart a kis szobájában maradni.
- Költözz a nagyágyba! - ajánlotta Nagyapó. - Én pedig főzök neked egy jó hársfateát! - és kisietett a konyhába.
Maninka egyedül maradt Nagyapó óriási dunnája alatt. Zúgott a feje, a párna nyomta, a fal mintha hullámzott volna körülötte. Odébbhemperedett, s akkor a fal melletti résben megpillantott két, felfelé nyújtózó kis kezet. Megdörzsölte a szemét, jobban a rés fölé hajolt, s hát, a két kis kéz alól felnevetett rá Paprikajancsi vidám ábrázata!
- Hát te? - kérdezte Maninka, s megragadta Paprikajancsi kezét.
- ...Hep! - rugaszkodott neki Paprikajancsi, s már kint is volt, a dunna tetején. - Paprikajancsi vagyok! Énekművész és artista! Produkcióóó!
Zene csendült a nagyágy fölötti polcról. Paprikajancsi meghajtotta magát, és boldog dalolásba, táncolásba kezdett:
Paprikából Jancsika,
Jancsikából paprika,
paprikából tulipán,
tulipánból kis király!
Kis királyból tulipán,
tulipánból kis király,
kis királyból Jancsika,
Jancsikából paprika!
- Itt a világ legjobb hársfateája! - lépett a szobába Nagyapó, s ámulva látta, hogy a kisunokája jobban van, és a neki vásárolt Paprikajancsi is előkerült.
Attól kezdve Maninka és Paprikajancsi soha nem váltak el egymástól.
- Itt jó helyed lesz! - mosolygott Nagyapó. - Ha megérkezik Maninka, itt majd megtalál téged! - azzal megfordult, és kiballagott a kertjébe. Mivel feledékeny volt kissé, mindjárt meg is feledkezett Paprikajancsiról.
Alig csukódott be az ajtó, Paprikajancsi izegni-mozogni kezdett.
- Jónapot! - fordult a zenebabákhoz. - Tudják, kérem, hogy ki az a Maninka?
- Tudjuk, tudjuk! - válaszoltak a zenebabák mindenféle hangokon. - Nagyapó unokája! Kislány! Holnap érkezik!
- Hurrá! Akkor előadom neki a mutatványomat! Tudnak önök cirkuszi zenét játszani?
- Tudunk, tudunk! Hegedűn! Dobon! Trombitán!
Nagyszerű! Ugyebár artista vagyok, és zenével hatásosabb a mutatványom! Tudják a paprikából Jancsikát?
- Tudjuk, tudjuk! Máris fújjuk! Hegedüljük! Doboljuk!
- Akkor kezdődhet a próba! E - ké - há!... - és Paprikajancsi dalolni, táncolni, cigánykerekezni kezdett, sőt, egy-két szaltóval is megpróbálkozott:
Paprikából Jancsika,
Jancsikából paprika,
paprikából tulipán,
tulipánból kiskirály!
Addig ugrált, addig cigánykerekezett és szaltózott, míg megcsúszott a lába, s egyenesen beesett a nagyágy és a fal közti szűk résbe.
- Hű, de szűk! ...Hep! - erőlködött Paprikajancsi, de minél jobban kapálózott, annál jobban beszorult.
Nagyapó csak este érkezett vissza a szobába, és mindjárt le is feküdt.
- Itt vagyok, Nagyapó! Az ágy melletti résben! Húzzon ki, Nagyapó! - kiabált Paprikajancsi, ám hiába, mert a játékok hangját csak a gyerekek hallják. Nagyapó meg amúgy is süket volt egy kicsit.
- Egy éjszakát kibírok! - gondolta Paprikajancsi. - Maninka majd holnap kihúz! - és fáradtan elaludt.
Reggel csengő hangocskára ébredt:
- Hahó! Nagyapó!
- Itt van! - örvendezett Paprikajancsi. - Megérkezett Maninka!
- Tíz napot maradok, Nagyapó! Ennyit, látod?
Paprikajancsi nagyon szerette volna megnézni, hogy hányat mutat Maninka, de a fal melletti szűk résből semmit se látott. Azt is csak hallotta, hogy Nagyapó meg az unokája csevegve kivonulnak a kertbe, s ott boldogan locsolnak, gazolnak hosszú-hosszú órákon át.
- Ki fog engem így kihúzni? És kinek adom elő a mutatványomat? - nyugtalankodott Paprikajancsi.
Eltelt az egész nap. Éjszaka Maninka a kisebbik szobában aludt.
Eltelt a következő nap is.
- Lehet, hogy örökre itt maradok!... - sóhajtotta Paprikajancsi lemondóan.
Harmadnapra azonban történt valami. Maninka náthásan, fájó torokkal ébredt, és sehogyan sem akart a kis szobájában maradni.
- Költözz a nagyágyba! - ajánlotta Nagyapó. - Én pedig főzök neked egy jó hársfateát! - és kisietett a konyhába.
Maninka egyedül maradt Nagyapó óriási dunnája alatt. Zúgott a feje, a párna nyomta, a fal mintha hullámzott volna körülötte. Odébbhemperedett, s akkor a fal melletti résben megpillantott két, felfelé nyújtózó kis kezet. Megdörzsölte a szemét, jobban a rés fölé hajolt, s hát, a két kis kéz alól felnevetett rá Paprikajancsi vidám ábrázata!
- Hát te? - kérdezte Maninka, s megragadta Paprikajancsi kezét.
- ...Hep! - rugaszkodott neki Paprikajancsi, s már kint is volt, a dunna tetején. - Paprikajancsi vagyok! Énekművész és artista! Produkcióóó!
Zene csendült a nagyágy fölötti polcról. Paprikajancsi meghajtotta magát, és boldog dalolásba, táncolásba kezdett:
Paprikából Jancsika,
Jancsikából paprika,
paprikából tulipán,
tulipánból kis király!
Kis királyból tulipán,
tulipánból kis király,
kis királyból Jancsika,
Jancsikából paprika!
- Itt a világ legjobb hársfateája! - lépett a szobába Nagyapó, s ámulva látta, hogy a kisunokája jobban van, és a neki vásárolt Paprikajancsi is előkerült.
Attól kezdve Maninka és Paprikajancsi soha nem váltak el egymástól.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése